Könnyedek a lépteid, habkönnyedek, ahogy mezítláb szaladsz a frissen lenyírt, majd megöntözött fűben. Csókold meg a napot, aztán csókolj meg engem is, hogy elmesélhesd, milyen íze van, rajzoljunk mesekék filctollal madarakat a lábfejünkre, színes bébioroszlánt a csuklónkra. Fonjuk szerelmet a hajunkba, hintsük meg boldogságporral, aztán fogjunk kezet kisujjal, és ígérjük meg, hogy ez örökre így marad. Színezzük be az eget érzéseink bíborjával, gondolataink lilájával, pöttyözzük be érintéseink harmatszínével, hogy aztán az egész vakító fehérségben ragyogjon, ha együtt vagyunk. Feküdjünk a fűbe, élvezzük, ahogy, mint a tenger, hullámzik körülöttünk, ültessünk barátság és örökkévalóság-magokat a fűszálak közé, aztán a szánkban tartott locsolókannával öntözzük meg, hogy az égnél is magasabbra nőjenek. Billegjünk magassarkú cipőben, napsárgában, lilatürkiz borzongásban, húzd ki magad, gólyatartás, kopogj a macskaköveken, rég elfeledett emlékeket visszahozva. Keressünk fésűkagylókat, azt rakjuk a házunk köré kerítésnek, kék tulipánok nőjenek az ablakban, hogy amikor reggel kinézel a színkígyós égre, megnyugtasson kékjük. Feledjük el az összes gondunkat narancsarany mámorban, öleléseink sárgakék vágyódásában, az ujjbegyeink közt cikázó zöldlila villámokban. Nevessünk, fagyizzunk, szaladjunk, rohanjunk az esőben, rázzuk ki vizes tincseinket az arcunkból, rúgjuk le cipőinket, szaladjunk tovább mezítlábasan, érezzük a talpunk alatt a vizes aszfalt tapintását, nedvesedjen át rajtunk a póló, bőrünk darabjait sejtetve, nevessünk, nevessünk felszabadultan, és pörögjünk, és forogjunk, és táncoljunk kézenfogva, feledjünk, feledjünk el mindent, most csak  te vagy és én, kéz a kézben, barna bőr a fehérrel, nagy tenyér a kis kézfejjel, izmos karok a soványakkal, lenge szoknya a farmerral, kék szem a barnával, szőke tincsek a gesztenyével, kapaszkodó tekintet a vágyakozóval. Csak te és én, csak te és én, csak te és én, csak te és én. Ketten együtt.

 Emberek, ennél jobban nem is illhetnénk össze. Ezt jól írtam? Illhetnénk. Hm. Fogalmam nincs. Nem ez a lényeg. Újságon igényes hírportálokat kellett keresni a neten, mi hamar megtaláltuk, aztán ugye horoszkópot olvastunk. Figyeld.

Mérleg - Nyilas

Szerelem

Szex

Barátság

Ez is bizonyítja, hogy egymásnak lettünk teremtve, nemde? Ettől most biztsabb vagyok a dolgomban és örülök az életnek. Tedd ezt te is!

 Itt a tavasz, emberek, érzitek? Napsütés, tornacipő, fagyizás, vanília shake, narancs, zöld, rózsaszín, lila, kobaltkék, csókok, fahéj, frissen lenyírt fű illata, napszemüveg a hajadban, lenge ruha, bárányfelhők, bulik, tánc, este csillagok.
Ennek örömére lett új design, és az összes fotó saját. Hogy a dalok felett ott van az a kis kép, azt virágnál láttam, és ne haragudj, szívem, annyira tetszett, muszáj volt megcsinálnom. :)
Egyébként pörög az élet, persze nélküle, de ez lassan már olyan zsibbasztó, hogy nem is érzékelem. A tavasz jót fog tenni nekem, határozottan. Rengeteg programom lesz, elhatároztam. Mert ez az állapot, amiben élek, ez egyszerűen tarthatatlan. Az életem unalmas és nem ér semmit. Reggel korán kelek, hogy beérjek a suliba, a suliban nem csinálok semmit, aztán rohanok, hogy elérjem a vonatom, hazajövök, és nem csinálok semmit. Mi ez? Na jó, persze, ez erős túlzás, de semmi olyasmit nem teszek, amitől elégedett lennék magammal. Úgyhogy megint elkezdtem írni. Eredménye még nem nagyon látható, mert csak fél oldal sült ki belőle, azt pedig most nem fogom felpakolni, de úton vagyok a visszatérés felé. 
Tegnap voltam fagyizni Enikővel és Oláh-val, (ők vannak a fejlécen egyébként) és annyira jól éreztem magam, és megint olyan sokat röhögtünk, hogy majdnem úgy éreztem megint, mintha semmi sem változott volna. Persze, nem így van. Egyébként a főtéren a szemünk láttára megöltek egy békát idióta utcakölykök. Oláh-val nagyon próbáltuk őket megnevelni, sajnos kevés sikerrel. Utálom az olyan embereket, akik semmibe veszik az állatokat, még az olyanokat is, mint egy béka, vagy egy pók. Az is élőlény, könyörgöm. Olyankor úgy felpofoznám őket, hogy minimum a föld adja a másikat. Á, megint hülyeségeken idegesítem magam. Inkább megyek, és nézek egy America's Next Top Model részt. Tudom, tudom, no comment. Igyekszem ezentúl sűrűbben jelentkezni, mert szeretlek ám titeket. <3 A hozzászólásodban pedig hagyd meg nekem, hogy szerinted mi a legjobb dolog a tavaszban!

 Kezdjük ezzel:

01. Köszönöm szépen, virág, jenny.
02. Kiteszem a logót a lapra.
03. Belinkelem akitől kaptam 
(virág: fragile-lives.gportal.hu ; jenny: kaulitz-extra.gportal.hu)
04. Írok magamról 7 dolgot.
05. Továbbküldöm 7 blogoló emberkének!
06. Akiknek küldöm, belinkelem a nevüket.
07. Elküldöm nekik, hogy tudjanak róla. :)

7 dolog rólam:
01. Találtam valakit, aki kell, neki meg én nem kellek. Jellemző.
02. Kávéfüggő vagyok.
03. Benne vagyok a suliújság szerkesztőségében. (H)
04. 3 nyelvet beszélek.
05. Imádom a német zenét.
06. Kedvencem az ősz, amikor egy szál bőrdzsekiben és tornacipőben mászkálhatsz.
07. Sokat stresszelem magam, és szeretek mindent kritizálni.

Akiknek küldöm:
01. minko
02. julie
03. réjka
04. sasa

és kifogytam belőlük. Ésés ígérem, Réka, most már kiteszlek, csak annyira lusta vagyok, hogy magamat sem hiszem el. Héten várható majd új kinézet, mert már az agyamra megy ez a szürkeség, és megpróbálok valamit firkálni is, bár ez valamivel nehezebben fog sikerülni. Annyira elszoktam a szereplőimtől. Mind1, megoldjuk. Egyébként mostanában egész nap ezt a számot hallgatom, mert anyám, annyira jó, szóval küldöm ezt az összes pedofilnak, és ha egyszer rendezek egy filmet, tuti, hogy belerakom zenének, mert fenomenális. Bár nekem más verzió van meg, mint ez a youtube-os, de a lényeg hallatszik.

Kiköltözünk Németországba, kis házat veszünk, faberakással, fehér vakolattal, az ablakokból pedig tömérdek muskátli fog majd lógni. A nappalink sárga lesz, zöld kanapéval, és a szemben lévő falon bekeretezett absztrakt kép fog lógni, amit egy barátom festett. A konyhát belengi majd a reggeli kávé, a málnalekvár, a pirítós és az arcszeszed illata. Reggelente a nyakamhoz dörgölöd az orrod, amíg a rántottát sütöm, te vérnarancs levét facsarod, aztán az asztalnál elmeséled, mit álmodtál. Együtt lépünk majd ki az ajtón, egymásba botolva, és megint morgolódsz majd, amolyan játékosan, amiért magassarkúban alig vagyok nálad alacsonyabb. Úgy érzed, elveszted a férfias tekintélyed, én nevetve a hajadba túrok, mielőtt elsétálok a buszmegálló felé, te pedig elégedetten, büszkén nézel utánam. 
Este kezemban kínai kajával rontok be az ajtón, boldogan, hogy megoldottam a főzést, te pedig fakanállal a kezedben jössz elém, megcsókolsz, és nevetve közlöd, hogy főztél spagettit. Bort iszunk hozzá cseppnyi jókedvvel fűszerezve, és boldogok vagyunk, elmondod, hogy felhívott a húgod, eldöntötte, hogy a fizikát veszi fel faktnak, én bólogatok, és megjegyzem, a vér nem válik vízzé. Aztán összebújunk a kanapén, hajammal játszol, fáradt talpaimat simogatod, én pedig mélyen letüdőzöm az illatod, közben pedig a német Legyen Ön is milliomost nézzük, Günter Jauch-hal. Fáradt vagyok, ásítozom, semmi baj, dünnyögöd. Elalszom a karjaidban, te pedig ölbe veszel, és elviszel az ágyig, én felébredek, fölémhajolsz, én pedig halandzsázni kezdek arról, milyen jó választás is volt ez a kék-sárga ágytakaró, te kinevetsz, tudod, miértcsinálom, jól ismersz.
Tényleg a karjaid között alszom el, szőke hajszálak terítik be feszes, barna bőrödet, meleg leheleted a nyakamat borzolja, ütemesen. Lehunyom a szemem. Szeretlek.

-------

És nem értem, mire várunk még.