Insanity is beautiful - she thought while heading to the groceries to buy some tomatoes for her mom. At least it should be beautiful. Being perfect is a lot of struggle, oh, she knew that from first hand. She was the most popular girl in her school - she was thin, blonde, dressed fine, laughed even if there was no need to be happy and told everyone stupid jokes about men. She was perfect, or at least she thought she is. She went out with the hottest guy in school, he was a twat, captain of the football team and was never kind to her. They both knew they're together just to pretend. To pretend everything was right. But the truth is, nothing was all right. Not at all.
She opened the door of the grocery, said a polite 'Hello.' to the shop owner, and started to gather some tomatoes from the bunch. She searched for round, healthy, blood red tomatoes. She searched for perfect. It all started with Ginny, her best friends. They had such an amazing, strong relationship that really few people have. They called each other about ten times a day just to chat for a few minutes, but those minutes always turned into hours because they had so much to tell. When one of them bought a dress for herself, she always bought another one for her best friend. And then Ginny got sick. She called her one day, which wasn't unusual since they spoke everyday, but this time Ginny had terrible news. 

Angolul írni könnyebb. Sokkal kevesebb szóra foghatod rá, hogy ez egy komplett mondat. Ezt a történettöredéket valószínűleg sosem fogom befejezni, de úgy gondoltam, azért talán olvasható. Ugyan július végén járunk, a hőmérséklet mégsem éri el a 20 fokot, megfáztam, fáj a fülem, úgyhogy takaróban, párducmintás uggsban és melegítőnadrágban ücsörgök ittthon, tejeskávékkal és teákal gyógykezelve magam, Sims 2 maratont tartva. Izgalmas, hm? Lehet, hogy megnézem a Felolvasót is, annyi jó véleményt hallottam róla. Jut eszembe, már régóta gondolkodom a dolgon, érdekelne-e (rajtam kívül természetesen) bárkit is egy sims sztori. Nem a beállított pózos, külön cselekménnyel rendelkező történetekre gondolok, hanem olyanokra, mint ez itt. Én már legalább 200-at végigolvastam, és lehet, hogy csak a sims-mániám miatt, de nagyon akarok írni egy ilyet. Vélemény?

 Nem vagyok vallásos, de hiszek bizonyos dolgokban. Hiszek abban, hogy van egy felső hatalom, ami irányítja életünket, de abban is, hogy ez a hatalom bennünk lakozik, és csakis addig nem tudunk felette uralkodni, amíg elhisszük, hogy ő felettünk áll. Hiszek a sorsban, és abban, hogy semmi sem történik véletlenül. Hiszek a barátságban, és szeretnék hinni a feltétel nélküli szeretetben. Hiszek abban, hogy az ember egyszer majd megtalálja azt, aki neki van kirendelve, vgy ha nem is, elhiszi, hogy őt találta meg, és ettől máris azzá válik. Hiszek a hétköznapi varázslatban, mint a frissen sült kenyér csodásan fűszeres illata, vagy egy darabka sajt, ami szinte kínálja magát, hogy beleharapj. Hiszek abban, hogy az emberek együtt szinte mindent elérhetnek. És azzal a lendülettel mindent le is rombolhatnak. 
Nem tudom, mi visz rá egy embert arra, hogy olyat tegyen, mint ami most történt Norvégiában. Mióta elkezdtem svédül tanulni ( a tanulni túlzás, mióta elkezdtem játszadozni a svéd nyelvvel), akarva-akaratlanul belebotlottam svéd blogokba, és azóta is rendszeresen olvasom őket. Egyik kedvenc ilyen internetes napló szerkesztőmnek, aki mellesleg az egyik példaképemmé lépett elő, a kedvenc országa Norvégia. Én pedig lelkesen olvasgattam Norvégiáról, és mikor szembekerültem a norvég nyelvvel, örvendezve kiáltottam fel, hogy én ezt értem. Nem tudom, érthető-e mások számára is az az euforikus érzés, ami akkor lep el, ha felfedezem más nyelvek szavait egy számomra ismeretlen nyelvben. Csodálatos. Úgy érzem, az egész világot megölelném, és mindenkivel tudnék beszélgetni, és mindenkit megértenék. Kötődni kezdek az országhoz. Éppen ezért szörnyedtem el a szokásosnál jobban, mikor láttam a hírekben, mi történt Norvégiában. Tinédzserek haltak meg, olyanok, mint mi. Ha arra gondolok, hogy ők ugyanúgy nevettek, sírtak, és szerettek, mint mi... Ugyanúgy szenvedtek egy elérhetetlen srác vagy lány miatt, ugyanúgy eljártak bulizni, ahol kifulladásig táncoltak, ugyanúgy ültek a fűben egy tó partján, a naplementére várva, ugyanúgy hallgatták meg a kedvenc számukat mindennap hazafelé a buszon. És volot családjuk is, ugyanúgy, mint nekünk. Az anyjuk, a testvérük, az apjuk, a nagyszüleik, és az össze barátjuk most ugyanúgy sír utánuk, ahogy utánunk sírnának, ugyanúgy szenvednek, és ugyanúgy képtelenek elhinni, hogy ez velük megtörténhet. 
Én nem szeretek prédikálni. Nem mondom, hogy most mindenki gyútjson meg egy mécsest, és imádkozzon, hogy ezek a családok valahogy túltegyék magukat ezen (bár állítom, hogy ez nem lehetséges). De ha lehet ilyesmit kérni, egy kicsit mindenki nézzen magába, és gondolkozzon el azon, milyen szerencsés is valójában, ha még sosem volt része ehhez hasonló tragédiában.

Ne törődj semmivel. Vagy ha mégis, akkor csakis magaddal. Ülj a napon, hatalmas szalmakalapban, napszemüvegben, bikiniben, ne mondogasd magadnak, hogy ehhez túl csontos vagy, hagyd, hogy a napsugarak végigcirógassák bőrödet, hagyd, hogy a fény beigya magát pórusaidba. Menj strandra a legjobb barátoddal, kergessétek egymást az úszómedencébe, alá-alá bukva, prüszkölve, nevetve, aztán szárítkozzatok a parton, koktélokat szürcsölgetve. Esténként ülj ki a teraszra, vagy a tetőre, szintén egy jó baráttal, beszélgessetek az életről, sört iszogatva, megjátszott vidámsággal érintve minden kényes témát. Menj vásárolni a lejgobb barátnőddel, kényelmes cipőben, ami mégis véresre dörzsöli a sarkad, járd végig a plázákat különböző szatyrokkal megrakodva, aztán fáradtan, de boldogan, telepedj le egy kávézó teraszán, bosszankodva, hogy nem tudod hova tenni frissen beszerzett kincseidet. Sétálgass a Duna partján, különleges kavicsokra vadászva, rohanj végig mezítláb a nedves homokon, élvezve, ahogy talpad nyomot hagy, rajzolj bele mintákat faággal, nevess, beszélj, kiabálj felszabadultan. Menj el bulizni, táncolj, mintha ezen múlna az életed, csókolj meg egy idegen fiút, aztán csendben lopakodj haza, lefolyt sminkkel, magassarkú cipőddel a kezedben, és halkan csusszanj ágyba, szüleid nehogy felkeljenek. Állj végre a fiú elé, és mondd meg neki, hogy szereted, az járjon a fejedben, hogy nincs mit vesztened. Menj el a barátaiddal sütögetni, üljétek körbe a tüzet, hogy egy gitár mellett kedvenc dalaitokat énekelhessétek. Aludj legalább egyszer a szabad ég alatt, fejed felett számolgatva a csillagot, a melletted fekvő kezét megragadva formákat keresve az apró fénypontok között. Sétálj az erdőben napnyugtakor, hallgasd, a sok madár hogy dalol, köszönj minden virágnak, minden fának, minden egyes kavicsnak, a fák között megbúvó tónak, és az járjon a fejedben, igen, itthon vagy. 

Zomer is mijn favoriete seizoen. <3

- Helló, én…
- Tudom, ki vagy.
- Igazán?
- Te vagy a fiú, aki azt hiszi, láthatatlan.
- Van nevem is…
- Az nem fontos. Mert te sem hiszed, hogy számítana valamit.
- Rendben. Mivel így kezdtük, hadd mondjam el, hogy én is tudom, ki vagy.
- Igen?
- Te vagy a lány, aki megtört.
- Nem vagyok megtört.
- Te vagy a lány, aki minden éjjel lehunyja szemét, majd a következő reggel felnyitja, és akkor jön csak rá, hogy nem is aludt egész éjszaka.
- Jól alszom. Ezen kívül…
- Te vagy a lány, aki a boldogan-éltek-míg-meg-nem-haltak-végkifejletről álmodozik, holott már tizenhétszer… nem is, tizennyolcszor volt tanúja boldogtalan végkifejleteknek élete tizennyolc éve során.
- A boldog végkifejleteket túlértékelik. Te pedig…
- Te vagy a lány, aki mindig valami nagyobbat, valami erősebbet akar, csak azért, hogy teste gyengesége valahogy valami többé váljon.
- Nem ugyanazt érted gyengeségen, amit…
- Te vagy a lány, akinek szíve tört, mikor még olyan fiatal volt, és papírragasztóval tapasztotta újra eggyé, de nem tudja figyelmen kívül hagyni a rajta lévő repedéseket.
- A papírragasztó nagyon jól jön, főleg ha…
- Te vagy a lány, aki menekül a szerelem elől, és mindig kapható egy jó kis veszekedésre, ugyanis a döh az egyetlen érzelem, amit kezeleni tud, anélkül, hogy az ő lelke megsérülne közben.
- A vitáktól erősebbé válok.
- Te vagy a lány, akinek csak akkor ragyognak szemei, ha olyan érdeklődőek, amilyenek sosem lehetnek.
- És ez pontosan mikor is történik?
- Amikor azt mondod valakinek, pontosan tudod, kicsoda, még mielőtt megkérdezhetné a neved.

{fordítás, eredeti itt.}