- Helló, én…
- Tudom, ki vagy.
- Igazán?
- Te vagy a fiú, aki azt hiszi, láthatatlan.
- Van nevem is…
- Az nem fontos. Mert te sem hiszed, hogy számítana valamit.
- Rendben. Mivel így kezdtük, hadd mondjam el, hogy én is tudom, ki vagy.
- Igen?
- Te vagy a lány, aki megtört.
- Nem vagyok megtört.
- Te vagy a lány, aki minden éjjel lehunyja szemét, majd a következő reggel felnyitja, és akkor jön csak rá, hogy nem is aludt egész éjszaka.
- Jól alszom. Ezen kívül…
- Te vagy a lány, aki a boldogan-éltek-míg-meg-nem-haltak-végkifejletről álmodozik, holott már tizenhétszer… nem is, tizennyolcszor volt tanúja boldogtalan végkifejleteknek élete tizennyolc éve során.
- A boldog végkifejleteket túlértékelik. Te pedig…
- Te vagy a lány, aki mindig valami nagyobbat, valami erősebbet akar, csak azért, hogy teste gyengesége valahogy valami többé váljon.
- Nem ugyanazt érted gyengeségen, amit…
- Te vagy a lány, akinek szíve tört, mikor még olyan fiatal volt, és papírragasztóval tapasztotta újra eggyé, de nem tudja figyelmen kívül hagyni a rajta lévő repedéseket.
- A papírragasztó nagyon jól jön, főleg ha…
- Te vagy a lány, aki menekül a szerelem elől, és mindig kapható egy jó kis veszekedésre, ugyanis a döh az egyetlen érzelem, amit kezeleni tud, anélkül, hogy az ő lelke megsérülne közben.
- A vitáktól erősebbé válok.
- Te vagy a lány, akinek csak akkor ragyognak szemei, ha olyan érdeklődőek, amilyenek sosem lehetnek.
- És ez pontosan mikor is történik?
- Amikor azt mondod valakinek, pontosan tudod, kicsoda, még mielőtt megkérdezhetné a neved.

{fordítás, eredeti itt.}