Antalovics Péter - Mintha karma lenne

égig érnek a házak, közéjük ítélt 
valami erő. közöttük fura vagyok, 
mint egy idegen. nem tartozom ide, 
érzem. átsétálok a másik oldalra, 
átsétálok, aztán leülök a járda közepén. 
felnézek. kék madarak csapódnak az égen. 
mellettem a fák, mint infúziósállványok. 
ágaikkal földig nyúlnak. földig nyúlnak, mint 
az égből áramló hideg. elmegy egy autó, 
nem ül benne senki. halott barátokra, mint 
vérrögökre gondolok. úgy fúj a szél, mintha 
karma lenne. ez az, amire vágytam, vagy annak 
pontos ellentéte. kék madarak csapódnak 
mellém. el kell tűnni, mint egy fénykép. 
körvonalak nélküli levegővé lenni. azon a napon, 
amikor nem vagyok önmagam, valami meghasad. 
keresztül megyek egy folyón. ott maradok, ahonnan 
jöttem. az égig érő házak között megfulladok 
a túl tiszta levegőben. alig mozdulok. tenyeremben 
tartom a metszett arcokat. odavarrom saját bőrömhöz 
az idegent. beteges árnyékoknak adok beteges 
neveket, mint gyermekkorban megutált játékoknak. 
etetem saját hússal, amit nem szeretek. 
nem szeretek szeretni, ahol látszólag 
végem van. most valami más kezdődik. 
most két haldokló hörgésének harmóniája 
olyan, mint a legtökéletesebb zenemű. 
megjelölöm ezt a helyet, ahonnan soha 
nem távozik arcom lenyomata. 
bárkit képes lennék megölni, 
hogy visszatérhessek ide. 

Hisztek a csodákban? A tegnapi napig én sem hittem, most viszont muszáj megfontolnom ezt az állításomat. 

Akit érdekel, az olvasson a tovább után is.

Szabályok:
1. Tedd ki a képet a blogodra!
2. Köszönd meg annak, akitől kaptad a díjat!
3. Írj le 6 dolgot magadról!
4. Küldd tovább 5 blog írónak, linkkel együtt!
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon!

A drága dyonne-tól kaptam, és nagyon-nagyon köszönöm :)

1. Csodák márpedig igenis léteznek, az esetek többségében németül történnek velem
2. Beck Zoli- Csönded vagyok feldolgozása függőséget okoz
3. Hat macska büszke tulajdonosa vagyok
4. Tegnap az egyik elveszett, és nagyon aggódtunk miatta, de szerencsére megkerült
5. Szerettem volna elmenni korcsolyázni, de beteg vagyok, és nem tudtam
6.Kassák Lajos - A ló meghal, a madarak kirepülnek című verse a bibliám. Már ha szabad ilyen istenkáromló dolgot mondanom.

Öt ember: amélie zora fizzui fanni naite

It's not all in the attitude. It's not about who wants it the most. Trust me, I know. If it were true, my best friend Fanny would be at my bedside right now, holding my hand, helping me through this just as I tried with all my might to help her.

Fanny was the strongest, most determined person I've ever met. She was clear right from the start: she was not giving up. She was not, not, not going to die. She would fight, and she would win. She had faith, she had hope, she had such unbelievable strength. She believed in miracles. When the doctors told her there was nothing more they could do, that they wanted to stop her treatments to make her more comfortable, she told them, without the slightest bit of hesitation, to keep going. When they told her there was nothing more to try, she told them to keep looking.

She bought new, warm boots in September, because she knew we were going to take long walks together that winter, and who wants cold feet?

We laughed for hours, every time we were together. We talked about everything, the normal things, things that might not matter to someone who's about to die, but that are of great importance to someone with a long, happy life ahead of her.

She did everything right. And she didn't make it. On September 21st, last year, she died. She was so incredibly brave, so wondrously loved, and in the end, it didn't make a difference.

/Annika Marklund/

Ugye, nem csak én szeretnék sírni, és rohanni, hogy minél hamarabb felfedezzem a rák ellenszerét?

Próbálom a víz fölött tartani a fejemet, ha csak néhány milliméterrel is. Még akkor is, amikor úgy érzem, hogy elveszem az essézk, a tételek és a CAE Use of English feladatok között, hogy magukba szívnak, én pedig pörgök a mélységben, megállíthatatlanul. Viszont miközben a nyelv, a megismerés és a gondolkodás kapcsolatával bíbelődöm, elkezdett esni a hó, hatalmas pelyhekben kavarog az ablakon kívül, mi pedig majd korcsolyázni megyünk, és pörgünk, és siklunk, és megpróbáljuk elkapni nyelvünkkel a hópelyheket. Aztán beülünk a helyi apró kávézóba, és eperdarabos forrócskoit iszogatunk majd, alig bírván megfogni a bögrét lefagyott ujjainkkal. Az élet szép, mert elkezdtem bízni az emberiségben. Valószínűleg azért, mert az elmúlt időszakban csupa jót kaptam vissza tőlük. Kivéve egy-két illetőtől, de nem haragszom rájuk - mindenkinek vannak hiábai, és többször követjük el őket, mint kellene. Nem értem, honnan ez a hirtelen jött boldogásg és bizalom. Nem ugrottam fejest semmilyen párkapcsolatba, nem kaptam olyan üzeneteket, ami ezt indokolná, nem voltak olyan programjaim, ami ilyen eufórikus állapotot idézhetne elő. És mégis. A hó fehér, a teám meleg, a képernyőm színes, Beck Zoli pedig csodás dalszövegeket duruzsol a fülembe. Hogy meg sem ágyaz, csak díványra, plédre... A bejegyzés címet felírtam hatalmas nyomtatott betűkkel egy papírlapra, virágmintával töltöttem ki őket, kiszíneztem, és most az asztalom felett díszeleg. Szeretném a mottómmá tenni. Próbáljátok ki - keressetek egy olyan mondatot, ami szerint élni szeretnétek, mindegy, bármilyen megvalósíthatatlannak tűnik, de nézzetek rá mindennap, és egyszer, valamikor, sikerülni fog. Bízzatok bennem. Ha nem próbáljuk meg, nem tudhatjuk, képesek lettünk-e volna rá.