Lackfi János - Magam magam

 

magam magamra nem merem rábízni

táplál föld zsírja s könnyű égi müzli

 

magam magamat szép sorban kinőttem

szőnyeg terítve belőlem mögöttem

 

magam magamnak zsákszáját bekötném

ki ne ömöljön mérgező közönykém

 

magam magamat mint ajtót bezárnám

félszemű kulcslyuk leskelnék ki árván

 

magam magamnak levélben üzennék

többé ne várjam maradjak csak emlék

 

magam magamból szívesen kivenném

sótlan és lúgtalan lenne az eredmény

 

magam magamba bújnék mint bozótba

bajt ne hozzak a rám áldást hozókra

 

magam nem fenném hogy ne legyek éles

meg ne sebezzem ki érint bőréhez

 

magam magamat venném a hátamra

holtig ölelném zsibbasztó gázkamra

 

magam magamban tanulok nem hinni

úgy megszorultam mint falban a tipli

 

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés