"Komolyzene csendül fel, csukott szemmel úszom a dallamban, a zongorista ujjai alatt megelevenülő hangokban, gyorsan szálló, lágy hangzatokban. Eszembe jut, mennyire imádtam régen zongorázni, mennyire szerettem nézni ujjaimat a billentyűkön. Zongorista ujjak, mondták rá, gyönyörűek, hosszúak és keskenyek, nem is való másra, csak arra, hogy alkossanak vele. Futottak ujjaim a hangszeren, száguldottak, de nem menekültek, játszottak egymással, fogócskáztak, mint szerelmes gyermekek a parkban késő délután, fekete, fehér, fekete, fehér, fekete, fehér, váltakoztak a billentyűk, én pedig lebegtem a dalban, éreztem ujjbegyeim alatt az évszázadok súlyát, amikor régi darabot játszottam, és a saját alkotás lenyírt fűhöz hasonlatos illatát, mikor csak úgy, magamnak játszottam."

(részlet a NaNoWriMo-ra írt történetemből)

Szeretném megragadni az alkalmat, és utólag is boldog karácsonyt kívánni minden kedves látogatónak!