Valószínűleg teljesen megőrültem, bár az is lehet, hogy csak egyszerűen szeretek elérhetetlen célokat kitűzni magam elé. Mikor arra sincsen időm, hogy rendesen leüljek enni, vagy találkozni a legjobb barátommal, akkor kell egy ilyen programban részt vennem. Igen. Dehát, mit lhet tenni, ha ilyenkor tartják?

So. I'm now officially a NaNoWriMo participant. Mi is ez? National Novel Writing Month. A fő koncepció, hogy november 30 napja alatt írj egy 50 000 szavas regényt. Ez körülbelül 100-110 oldal, ami elsőre soknak tűnik, én is felhördültem, de ha utánaszámolok, az körülbelül 1600 szó naponta, ami kb. 3-4 oldal, azt pedig mindenki meg tudja írni egy nap alatt. Miért jó neked/nekem, ha részt veszel ebben? Én például azért csinálom, hogy bizonyítsak magamnak. Hogy megmutassam, hogy meg tudom csinálni. Mostanában néhány dolog eléggé aláásta az önbecsülésem - ott tartok, hogy nehéz reggelente rávenni magam arra, hogy felöltözzek, és olyanokra gondolok, hogy minek is, hiszen nincs kinek öltöznöm, kit álltatok még azzal, hogy valakit is érdekel... A színdrab, amit az osztálynak írtam, nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, és hiába mondják, hogy dehogyis, jó az, én tudom, hogy valójában nem az. Mert hiába vannak egész jól egymás mögé rakva a szavak, ha nincsek mögöttük tartalom. Márpedig ezzel a darabbal ez a helyzet. Bár, nem tudom, mennyi mögöttes tartalmat lehet keresni a Hamupipőkében, ami tulajdonképpen arról szól, hogy a szép, szőke lányok mindig gazdagok lesznek a végén, és mindig megkapják a pasit is. Igen.
A másik ok, amiért nekiállok, az, hogy nem vagyok kitartó. Mindig nagy lendülettel belekezdek különböző regényekbe, amiket aztán sohasem fejezek be. Az, hogy az országból még legalább 260-an csinálják ugyanezt, és 30 nap alatt be is kell fejeznem, motivál. Talán ez lesz a magyar irodalom egyik legújabb gyöngyszeme? Nem! Persze, hogy nem. Harminc nap alatt írom, könyörgöm! De abból már lehet építkezni. 50000 szót már ki lehet bővíteni, már át lehet írni, ki lehet javítani - és abból már létrejöhet egy regény. Persze, nem biztos, hogy valaha is nyilvánosságra hozom, vagy hogy bármelyik kiadó kiadná, de ha nem ülök neki megírni, még esélyem sem lesz rá. Szóval, ajánlom mindenkinek, aki érez magában egy leheletnyi hajlandóságot az írásra. És írjatok kommentet, ha ti is vállaljatok, hadd kövessem figyelemmel, mit alkottok! Csók és ölelések, Lilia