Ez itt Pilisszentiván. A hely, ahol élek, és az egyik (ha nem az egyetlen) leggyönyörűbb helynek tartom a világon. Kicsi hely. Icipici. 4000 lakossal, két óvódával, egy általános iskolával, mindössze három étteremmel, két pékséggel, három kocsmával, egy postával, és egy másfél kilométer hosszú főutcával. Én szeretek itt élni. Akkor is, ha 20 percet kell sétálnom a szmoszéd városban lévő vonatállomásig, ha be akarok jutni Budapestre, mert a busz, aminek a megállója két percre van tőlünk, általában alkalmatlan időpontokban jár, és akkor is, ha a legtöbb ismerősöm képtelen megjegyezni, hol is lakom tulajdonképpen. Ahányszor jövök hazafelé, és meglátom a táblát, a tavat, ahol telente átfagyott lábakkal és ujjakkal, kipirosodott arccal korcsoláyzunk, nyáron pedig a kacsákat etetjük, tudom, hogy itthon vagyok. Szentivnt egy kis szigetnek tartom, ahová nem érnek el az ország ügyes-bajos dolgai, és mindenki megy a maga feladata után - reggel benéznek a Coopba, Fornettit vagy három decis üdítőt venni, tíz óra tájban mindenki elmegy bevásárolni, atán megfőzi az ebédet, megeszi, lepihen, aztán sétálni megy, majd lefekszik, és újrakezdi. A falu amolyan béke szigete. Legalábbis eddig azt hittem.

Lehet, hogy attól van, hogy Pestre járok iskolába, bár nem hinném, hogy összefügg, de nem tudok szemet hunyni a dolgok felett, amik hazánkban történnek. És igen, pont október 23-án kell ezt leírnom, mert az embernek ilyenkor jutnak olyan dolgok az eszébe, amiknek egyáltalán nem kellene. Különösen ez a helyzet verte ki nálam a biztosítékot. Már nem is tudok mit mondani. Kezdődött a sajtótörvénnyel, ami ugyan nem mondja ki, hogy ezentúl csak az jelenthet meg, amit a kormány akar, de kristálytisztán ezt jelenti. Nem akarok nagyon hazafias és nagyon vissza-a-gyökerekhez-párti lenni - de Petőfi, és társai, március 15. Tudjátok, hova mentek, nem? Mi volt az első dolguk? A nyomdába mentek. És miért? Mert egy nemzet akkor igazi nemzet, ha összetart. És egy nemzet akkor fog összetartani, ha van olyan médium, amin a gondolatikat mindenhova közvetíthetik. A nemzet akkor tart össze, ha szabad. Úgy nem lehet európai uniós színvonalú országnak lenni, ha az ember kimondhatja ugyan, amit gondol, de le már nem írhatja. Úgy nem juthatunk el, nem is tudom, mondjuk Németország színvonalára, ha a színházak igazgatóságában nem hozzáértő emberek ülnek, hanem olyanok, akiket a kormány ültetett oda. Úgy nem lehet megszüntetni a munkanélküliséget, hogy emelni akarjuk a minimálbért, amikor most is azért ekkora a munkanélküliség, amekkora (többek között), mert a kis vállalatok, cégek most sem tudják a dolgozóikat kifizetni. Úgy nem lehet gazdag, iparilag és gazdaságilag erős országot teremteni, hogy olyan egykulcsos adórendszert vezetünk be, amivel a pénzes réteg még jobban jár, mint eddig, a szegény pedig még rosszabbul. Úgy nem lesz erősebb a forint, ha folyton akkora hülyeségeket mondunk az uniós gyűléseken, hogy az egész világ röhög rajtunk. Attól, hogy minden magyar emberrel magyar terméket akarunk vetetni, attól még nem lesz önálló gazdaságunk. Vissza a merkantilizmushoz? Igen? Árulja el nekem valaki, hogy Magyarország, az Alföldjével, meg a rettenetes mezőgazdasági helyzetével, hogyan fog mindent előteremteni, ami a megélhetéshez kell? Térjünk vissza vármegyékhez is. Zseniális ötlet. Még jó, hogy leszavazták a javaslatot. 

Hova tartunk? Hamarosan betiltjuk az angol, és az összes külföldi nyelv tanítását, aki nem magyarul beszél, azt lecsukatjuk kormányellenes tevékenységért, és az iskolákban újra rovásírást meg latint fognak tanítani. Visszaállítjuk a libertást, és kilépünk az EU-ból is, minek nekünk külföldi támogatás bármihez is. Az, hogy az iskolámban interneten írjuk a szódolgozatainkat, mert remek intékedéseiknek köszönhetően arra sincs pénzünk, hogy papírt vegyünk a nyomtatóba, elég sokat elárul a helyzetről. Meg az is, hogy 17 éves vagyok, 5 nyelven beszélek, fiatalnak kellene lennem, ambíciózusnak, elhinni, hogy mindent megtehetek, hogy a körömcipős lábaim előtt hever az egész világ... Ehelyett undorodom a helyzettől, amiben élünk, a tudatlanságtól, ami körbevesz, a közönyös emberektől, meg azoktól is, akik úton-útfélen tüntetnek, és azoktól is, akik mindent elhittek, amikor  a kormány a programjában csokitortát ígért - csakhogy szarból és vajból nem lehet csokitortát sütni. Ha mégis megpróbáljuk, odajutunk, ahol most tartunk.

Szégyellem, hogy magyar vagyok.