Simon Ilona
Mátrix

csak állt ott a túloldalon 
a forgalom részévé vált 
mint villogó sárga a percnek 
vállán csorbaszárnyú lepkék 
vallottak ártatlan bűnöket 
hímport kavart köztük a szél 
az égen parókás ítészek 
hivatalból kalapáltak csendet 
rend lett. 
jelek és betűk zuhogtak 
a teremtés kétdimenziós csatornáján 
kegyetlen offenzívát indítván ezzel 
lelkem evolúciós harcterén 

elkéstem 
bár magam elé tartott tenyerem 
ragyogó fénye elvakította 
az ellenség tüzéreit 
a szárnyas törpék feromonjait 
nem sikerült hatástalanítanom 
csak állt ott a túloldalon 
amikor az utolsó másodperc 
váratlanul lesújtván elkaszálta 
a megtört szalmaszálat 
amit az út közepére 
materializált évekig edzett 
acélnál is erősebb hitem