Egy kritikában azt írták: "Szövegkörnyezetétől függetlenül is a legtoleránsabb mondat, amit az utóbbi évek kortárs magyar irodalmában olvastam." És tényleg. Gyönyörű. Mellettem elférsz. Megtűrlek az összes hibáddal és hiányosságoddal együtt, elférsz itt mellettem, helyet szorítok neked, felajánlom, hogy mellém feküdj, hozzám bújj, szeress, cserében én is szeretlek. Egy ici-picit.
Ezzel el is érkeztünk a mai frisshez. Ha észrevettétek, a chat alatti modul tartalma más lett - oda fogom kigyűjteni az összes könyvet, amit nyáron elolvastam, és mindegyikről fogok kritikát írni. Bár miután elolvastam egy kritikát a Mellettem elférszről, úgy érzem, sokkal jobban megírhattam volna a sajátomat, de most már mindegy.  Erőt vett rajtam a lustaság, végig a fejemben zümmög, zsongít. Üresnek érzem magam manapság. Öcsém is elment egy hétre táborba, pedig éppen nagyon benne voltunk a Heroes V hadjárataiban. Szomorú, szomorú. Most megyek és tanulok egy kis hollandot, hogy úgy érezzem, csinálokis valamit. Csókcsók.