Szeretném tudni, mi jár a fejében. Szenved-e ő is, legalább egy picit, mint én. Kellek-e neki legalább egy kicsit, gondol-e rám elalvás előtt, nem kívánja, mikor hazafelé zötykölődik a zsúfolt autóbuszon, hogy ott legyek mellette?Szeretne-e csókot nyomni a homlokomra, mikor aranyosat mondok, szeretne-e megmosolyogni, ha hülye vagyok, érez-e legalább egy kis büszkeséget, ha okosat mondok? Álmodik-e rólam, mesél-e rólam otthon, szeretne-e velem összefonódva egy kanapén ülni, térdeinken popcornos tállal, filmeken nevetni, kukoricával dobálózni. Szeretne-e összebújva utazni a metrón, nevetni, és látni, ahogy az emberek ránkmosolyognak, szeretné-e kézen fogva róni az utcákat, kirakatokat bámulva, szeretne-e beülni egy kedves kis kávézóba egy capuccinóra. Szeretne-e jóéjt sms-t küldeni elalvás előtt, szeretne-e hajnalok hajnalán, az ébredésem pillanatában látni, szeretné-e, ha ő lenne az első, akit az nap meglátok. Szeretné-e, ha a téli szünet felét egymásnál töltenénk, szeretne-e csak csendben, összekapaszkodva az ágyán ülni és csak hallgatni, szeretne-e vigyázni rám, szeretné-e, ha közösen vigyáznánk a kistestvérre, szeretne-e moziba, színházba, állatkertbe, Margit-szigetre járni. Szeretné-e, ha mindig ott lennék egymásnak. Szeretne, tudna szeretni egyáltalán?