MÁRAI

 

információ
felbontás: 1280 x 1024
böngésző: Safari
szerkesztő: Lilia
téma: önző módon főként jómagam
reklamáció: e-mail
köszönet: linda, da
egyéb: da, weheartit, polyvore, fashiolista

 
 
KASSÁK

Olvasom és szeretem
dávid
cyanide & holly & sasa & lyudith & nola & gabriel & osi & mayya & réjka & borcsa & bali & ginger & dushii & dyonne & amélie & naite & fanni & zora & fizzu & rose

Cseréim.
shelly & fiore & móni & miss adaly & aija & pacc & süti & hana & ginna & katty & smiile & missy & meli & miu & dancsbazita & márti & dóri & sayra & annie & eszti & ellie & imparfaite & blanka & netty & ashey & kincső & whix
 

 
JUHÁSZ
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
novellák
novellák : Hayley

Hayley

  2008.06.17. 17:50

a ---- résztől kellett folytatni.

Késő északa volt ez Hedörwud utcáin. Az ég dörgött villámlott és szakadt az eső. Egy lány sietett gyorsan szaporán haza fele. Megállt körülnézett. Majd tovább ment még messze járt otthonától.
Emlékszek mikor anyukám mesélte először nekem ezt a mesét még kiskoromban, vagyis olyan 10 éves lehettem. Mikor meghalt. Nem emlékszek többre pedig nem voltam már olyan fiatal. Mégis az idő múlásával olyan sokat lehet feledni.
Még arra az egyre nagyon emlékszem, hogy mindig attól félt, hogy egyszer egy olyan fiúm lesz, aki motorozik . De szerencsére nincs olyan ismerősöm eddig, aki motorozna. De van egy olyan fiú, aki nagyon tetszik. Mert nagy menő a suliban meg hát ugye motorozik is. De nem hinném, hogy neki én esetleg tetszenék. Dávid a neve annyira cuki meg helyes meg minden. De neki ott van Hilda a suli szépe. Mindig együtt lógnak én meg, mint egy szerény kis egér az egérlyukban. Olvasok meg minden. Ráadásul még szemüveges is vagyok hamarosan fogszabályzóm is lesz. Majd pont én tetszenék neki? Állítólag nagyon szép vagyok meg minden, de én ebben nem vagyok ám olyan biztos! Vagyis egyáltalán nem vagyok szép. Barátnőm Elizabett szerint, hogyha törődnék magammal meg sminkelném magam meg ilyesmi, akkor sok fiúnak tetszenék. És lenne barátom is. Meg szép lennék, de én ? Nekem apukám mutassa meg, hogy hogyan sminkeljem magam? Mert jó Elizabett szokta magát festeni, de másnak nem
tudja megmutatni vagy úgy más előtt csinálni. És én mindenképpen szeretném elcsábítani Dávidot, de hogyan? Hogyan csináljam?
L  Nem tudom … sokszor olvasok tanács rovatokat, de hát azok sem sokat segítenek abban, hogy hogyan sminkeljük ki magunkat. Vagy tévednék? Hát szerintem nem tévedek szóval!... L

Apa az üzleti ügyeivel bajlódik, én mindig egyedül vagyok itthon. Elizabett mesélte a múltkor, hogy házibuli lesz Dávidéknál és hogy egyik haverját elhívta és vihet egy lányt így Elizabett menni fog. De én nem tudom hogyan mehetnék én? Hiszen ha mennék is mit vennék fel? Meg én nem vagyok az a bulizós tipus . Szóval nemtudom mit csináljak. Csörög a telefonom.

 

-------------------

- Tessék- szólok bele.

- Na, csajszi, sikerült már rájönnöd, hogyan jössz el a buliba? – hallom Elizabett hangját. Persze, neki minden annyira egyszerű… Ő magától is szép lenne, szerintem nem lenne muszáj festenie magát. Hosszú, aranybarna haja, és csillogó sötét szemei mindenkit elbűvölnek. Akkora ismeretségi köre van, tessék, még Dávid bulijára is elmehet. Akkor minek barátkozik velem? Nem értem.

- Nem. De szerintem nem is jutok el odáig.

- Jaj, dehogynem, majd csak kitalálunk valamit.

- De én egyre jobban nem akarok menni- sóhajtom elkeseredetten. Ha el is mennék, mit érnék vele? Rám se nézne. És mit vegyek fel? A szürke pamutruhát? Áh, Hayley, jobb, ha nem is próbálkozol!

- Miért nem? – háborodik fel- Igenis eljössz valahogy! Nem te akarsz összejönni Dáviddal? Na. Dehogynem. Szóval majd beszéllek Péterrel, tud azzal a sráccal aki…

- Nem érdekel.

- Jaj, Hayley, ne csináld már megint a cirkuszt!

- És miért ne?

- Mert nem mész vele semmire.

- Most lefekszem aludni. Át kell gondolnom a dolgokat. És ne hívj holnap.

Dühösen lecsapom a telefont, a velem szemközti falon függő tükör híven mutatja elkeseredett arcomat. Vállig érő, vöröses árnyalatú hajam és az ezzel járó porcelánfehér bőröm még jobban torzítják el a szerintem amúgy sem kedvező képet. Hirtelen elhatározásból hozzávágom a mobilt a padlóhoz, darabokra hullva, szemrehányóan ásít rám. Elegem van. Méregtől duzzadva huzigálom el az ablakot hamarosan eltakaró, sötétzöld függönyöket, dobom le az ágyról a sötétebb árnyalatú, de szintén zöld, vastag dísztakarót. Nem tehetek róla, szeretem a zöldet. Megy a hajszínemhez, és állítólag még jól is áll.

Pizsamámat már régebben átvettem, most kényelmesen borítom be borzongó testemet a paplannal. Lekattintom a fejem fölötti olvasólámpát, oldalamra fordulok és nézem a sötétséget. Fejemben őrült sebességgel kergetik egymást a gondolatok, mint az iskolás gyerekek, akik szünetekben fogócskát játszanak. Ezer meg ezer gyerekláb rohangál a koponyám mögött, széttaposva az ítélőképességem, érdekes, egyetlen helyre nem lépnek csak, ahol Dávid képét őrzöm. Nem egy képet, látom őt magam előtt mosolyogva, szomorúan, bunkón, idegesen, felháborodva, megannyi arcát le tudom magamnak vetíteni. Mint egy mozifilm, ahol ő a főszereplő. Persze, másodlagos főszereplőnek én sem lennék rossz…

Ideképzelem magam mellé, gondolataim a vállamat cirógatják sűrű, félhosszú, fekete hajával, csókjaival halmozzák el az ajkaim. De beletüremkedik Hilda képe. Hilda, a tökéletes alakjával, a tökéletes arcával, a gyönyörűen fénylő, szőke hajával. Hogyan is kelhetnék versenyre én egy ilyen… egy ilyen… boszorkánnyal?

Elerednek a könnyeim, végigfolynak a cseppek arcomon, lecseppennek az államon, sötét nyomot hagyva a párnán. Egyre jobban tör elő belőlem a zokogás, az elfojtott sérelmek végre felszínre kerülnek, feloldódott a gombóc a torkomban, az a csomó, ami eddig erőt adott, könnyek nélkül elviselni az életemet. Hosszú, hegyes körmeimmel belekarmolok az ágy puha szövetébe.

- Dávid…- suttogom bele halkan a párnámba, remélve, valahogy, valami különös módon csak meghallja, de ez a szócska, ami oly sokat jelent nekem, eltűnik a sötét éjszakában.

 

A buli napja

Könnyű pólóban, lyukas farmerban, csokoládét majszolva fekszem az ágyamon, lábaimat lógatva. Kezemben bőrkötésű könyvet tartok, izgalmas. Igaz, hogy késő este van, és még nem fürödtem, de jelenleg nem is tervezem. Elvagyok kettesben a könyvemmel. Apu üzleti úton van, valahol Izlandon, csak egy hét múlva jön haza. Feltételezte, hogy 17 éves lányát már igazán itthon lehet hagyni egyedül. Azóta a bőgős éjszaka óta Elizabettel is összevesztem, de még másnap reggel elhatároztam, hogy változtatok magamon. Elmentem optikushoz, és lecseréltem a szemüvegem kontaktlencsére, vágattam valami formát a hajamnak. Most már nem lóg úgy, mint egy seprű. Vettem új cuccokat is. Határozottan jobban nézek ki, mint ezelőtt, többen meg is jegyezték, de Dávid még így se néz felém soha. Tényleg nem tudom, mit kéne tennem. Mivel tudnám felhívni magamra a figyelmét? Kezdjek el odamenni hozzá, és dumálni vele? Az nem az én stílusom, meg különben is, hozzá se merek szólni, ha pedig mégis, akkor is csak dadogni és elvörösödni tudok.

Egyszer csak sietős, könnyű lépteket hallok a lépcsőház felől. Kíváncsian kapom fel a fejem, fogalmam nincs, ki lehet az. Persze, az ajtót szokás szerint nyitva hagytam, akárki bejöhetek. Jeges félelem lesz úrrá rajtam, hátha valaki olyan, aki ártani akar nekem…

Fekete hajú, zöldszemű, izmos alak viharzik be az ajtómon, egyszerre csapom össze a könyvet és kiáltok fel.

- Dávid!Mi..mit csinálsz itt?

- Hozzád jöttem- vetődik le mellém az ágyra.

- Hozzám? - tágulnak nagyra a kontaktlencsétől amúgy sem kicsi szemeim. Hirtelen megragadja a kezem, és próbál mélyen a szemeimbe nézni.

- Azt hallottam, tetszem neked.

- Kitől?- húzom el tőle a kezem, még ha olyan bizsergető érzés is volt a sajátom az övében érezni.

- Hát Elizabett mondta, mondjuk elég képlékeny állapotban, de…

- Tudhattam volna- sóhajtok fel keservesen.

- De miért baj?- fogja meg megint a kezemet- Te is mindig tetszettél nekem, és ha te is benne lennél…hát…akár kezdhetnénk is egymással valamit.

- És Hilda?

- Mi lenne vele?

Mosolyog rám, ellenállhatatlanul, szívdöglesztően, az összes apró, gyöngyfehér fogát kivillantva. Hogyan mondjam el neki, hogy én szeretem, és én többet akarok, mint valami, hogy mindig magam mellett akarom tudni…?

Válaszomat meg sem várva hajol felém, puha ajkaival először csak félve érinti az enyémeket, nyelveink egyre vadabb csatákat vívnak. Forró tenyere derekamra siklik, lágyan cirógatja a póló és a nadrág közül kivillanó selymes bőrt. Behunyt szemmel, érzékeimre hagyatkozva fedezem fel, mit szeret s mit nem, egész bensőm beleborzong a feltörő szeretetáramlatba.

- Elmenjek?- suttogja halkan, rekedten. Némán rázom meg a fejem, és nem állom meg, hogy ne hajoljak rá még egyszer a kívánatos ajkakra. Hanyatt dőlünk az ágyon, és elálmosodásig csókoljuk egymást, mintha nem bírnánk betelni a másikkal, mintha éreznénk, hogy egyszer ennek is vége lesz…

 

Mesés napok következtek. Imádtam, nem bírtam ki nélküle alig pár napot, rohantam ölelő karjaiba, mint egy vak kiskutya. Igen, vakon, semmivel sem törődve, szerelemtől túlfűtve rohantam hozzá, szeretetre, megértésre vágyva. Mindig ott volt, ha akartam, parkokban, tópartokon, fagyizókban találkoztunk; úgy, ahogy két szerelmes kamaszhoz illik. Egyszer motoroztam vele, nem feledem, csodálatos élmény volt, a szél hajunkba kapott, szorosan kellett hozzásimulnom, hogy biztonságban érezzem magam. Megálltunk egy tisztáson csókolózni. De úgy tűnt, egyre többet akar…

 

Már a nyakamon jár a szája, apró, égető csókokat lehel rá, keze valahol combjaimon kalandozik. Megadóan hagyom, hogy lehúzza rólam a piros különböző színeit viselő pólót, felsőtestemet kényeztesse ujjaival.

- Nem kéne… abbahagyni, mielőtt… túl messze mennénk? –lihegem a fülébe.

- Ki mondta, hogy nem akarunk messzire menni? – suttogja vissza talányosan, és a melltartó kapoccsal ügyesen megbirkózva attól is megszabadít.

- Gyönyörű vagy, Hayley…

Csókokkal halmozza el meztelen testem, már nem csak őt, engem is fűt a kéj. Hagyom, hogy megtörténjen, magamba fogadom egyre erősödő lökéseit, egyszerre érünk el a csúcsra, vadul belekarmolok a nyakbőrébe és nem sajnálom szabadon ereszteni a hangomat.

 

*pár hónappal később

A kemény, fonott szőnyeg nyomja a hátam, az ide-oda súrlódás miatt jól látható vörös foltot hagy a csigolyáimon. Érzem magamban, ahogy mozog, nem élvezem, száraz voltam még, csontszáraz…  Amíg ő bennem éli ki vágyait, azon gondolkozom, hogyan süllyedhettünk idáig? Hogyan lett a tiszta szerelemből egyszerű, hideg, szeretői kapcsolat? Talán azon a nyári napon kezdődött…

 

Boldogan rohantam be hozzá, előtte gondosan becsukva lakása ajtaját.

- Hol vagy, édes?

- A hálóban!- hallottam mély, érzékfelborzoló hangját, így hát arra vettem az irányt.

Szinte meg sem várta, hogy leüljek mellé, rögtön lecibálta rólam az alig takaró ruhákat, és durván, követelőzően magáévá tett.

- Ezt most miért így kellett? – néztem rá dühösen összevont szemöldökeim alól.

- Mert így volt kedvem- vont vállat hanyagul, és felkelt egy cigarettáért. Ámulva, valami hirtelen támadt közömbösséggel néztem rá. Eddig nem ilyennek ismertem meg.

- Miért, talán nem élvezted?- vigyorgott rám kajánul, biztosan érezve, hogy ezzel levesz a lábamról. De kivételesen tévedett.

- Hát nem! – vágtam rá haragtól teli hanggal, mire az ő tekintete elsötétült, és megint a ágy felé tartott. Ijedten hátráltam előle. Elkapta a vállaim, és megcsókolt, úgy, ahogy még soha. Tépte, harapta, marta a számat, ízlelgette kiserkenő vérem. És nem csak ott harapott, mindenhol, durván felsebezve bőrömet. A kellemetlen „szeretkezés” után így szólt:

- Vedd tudomásul, hogy az enyém vagy,és azt csinálok veled, amit akarok.

Engedelmesen bólintottam, majd nyeltem egyet. Dehogy hagytam volna ott, hol találnék másik pasit, aki ilyen kedves lenne hozzám? Igaz, ma kicsit durva volt,de biztosan elfelejti majd ezt az egész hülyeséget, és újra normális lesz…

 

Hát nem lett. Azóta, amikor csak akart, erőszakosan belém hatolt, és otthagyott, mintha egy szexbaba lennék. Undorító.

Hörögve élvez el, és dől rá a mellkasomra. Még mindig szeretem, akármit csinál is, nem bírnám elviselni nélküle az életemet… Hónapok óta ő tölti ki mindennapjaim, egyszerűen nem bírnám ki, ha elveszteném.

Feláll, cigarettára gyújt, érdeklődve szemléli, ahogy én törökülésbe helyezkedem. Hirtelen, kemény hangon szól hozzám.

- Menj el.

- Oké… Megértem, ha egyedül akarsz maradni. Akkor holnap mikor jöjjek?

- Félreértesz. – jéghideg a hangja, csontig hatolnak a szavait. Most mit jelentsen ez az egész?

- Menj el. Menj el örökre. Tűnj el az életemből.- Hallatszanak kemény szavai. Csak hápogni tudok.

- De…De hát miért? Mit tettem?

Elkezdek zokogni, elkeseredetten, összetörve, álmaim összetört romjain ülve…

- Semmit. Csak tudod, már kevés vagy. Lefeküdtem Hildával. És úgy döntöttem, inkább ő illene hozzám, mint te.

Hidegen, cseppnyi szánalmat nem tükrözve csillognak rám zöld szemei. Ó, azok a gyönyörű, zöld szemek…! Elég volt csak belenéznem, hogy elveszítsem a fejem… És mit itt van, és várja, hogy elmenjek, vége,vége mindennek…

- De miért utána?! – nézek rá könyörgően, ujjaimmal ruhadarabjaim után kotorászva. Vállat von.

- Nem t’om…

- Mekkora egy köcsög vagy te, Dávid… - állok meg vele szemben, egy pillanatig egymással farkasszemet nézve. Aztán kinyitom az ajtón, és halkan, nagyon halkan teszem be magam után. Kint hűvös szél csapja meg könnyáztatta arcomat, ha nem jelennének meg rajta újak, felszárítaná őket. Csendes az utca, iszonyúan csendes. Hova tűntetek, házlakók? Gyertek elő, megőrülök itt egyedül! Halljátok? Nyüzsögjön újra az utca!

Tehetetlenül öklözöm bele a levegőbe, lehajtott fejjel megyek, amerre a lábam visz. Magam sem tudom, merre. Annyira mindegy már. Nem számít. Nem érezhetem többé ajkát az ajkamon, simogatásait a combomon, nem nézhetek vele filmet… A sós folyam újra megárad szememből, sötét foltot hagynak a cseppek ruházatomon, ahogy legördülnek államról.

Azon kapom magam, hogy a hídnál állok. Rátámaszkodom a csipkeszerű kovácsoltvas korlátra, és nézem az alattam hömpölygő folyót. Még mindig csend van körülöttem, de lassan már a fejemben is csönd lesz, nem kergetik már benne egymást a gondolatok. Egy érzés kavarog bennem, egyetlen egy, ami megoldás lesz mindenre… Dávid tudni fogja, miért csináltam. Apu… Szegény apu bele fog őrülni, de mit csináljak vele, ha soha nem ült le velem beszélgetni, soha nem kérdezte meg, boldog vagyok-e… ÉS ott van Ellizabett is… Vele ki se békültem azóta. Azt mondta, megőrültem, mióta Dáviddal vagyok együtt. Lehet, hogy igazi is volt…

 Lehajtom a fejem, egy apró könnycsepp tűnik el a korántsem tiszta, sötétkék vízben. Igen, ezt kell tennem. Nincs más megoldás. Sajnálom, hogy itt kell hagynom őket, de csak ez lesz gyógyír az elviselhetetlen, égető fájdalomra. Nem hagyhatom, hogy a kín addig marcangoljon, míg végül már csak csontok és összeaszott bőr marad a valahai testemből… Inkább magam vetek véget neki, saját magam fújom el a gyertyám lángját…

Igen, ez lesz a legtisztább megoldás.

Lassan, szinte kínosan lassan mászok fel a híd korlátjára, egyik tartóoszlopába kapaszkodva. Remegve, fél kézzel húzom le könnyű kardigánom cipzárját, bújok ki a farmernadrágból. Elszoruló torokkal, mégis jeges nyugalommal figyelem a vizet. Még pár perc, míg a kósza gondolat tényleg lehatározássá növi ki magát.

Felnézek az égre, mintha onnan várnék segítséget, tényleg megtegyem-e. Ám az ég konokul hallgat, csupán a naplemente vöröslő színkígyói tündökölnek az égen. Igen… Most.

Elengedem a korlátot, fejjel ugrom a hideg folyadékba. Hatalmas a becsapódás ereje, ívé feszíti testem, a sodrás a víz aljára húz… Konokul bámulom magam felett az egyre sötétülő, halványan átszűrődő fényt, a folyó teteje, akár egy sírbolt terül el fölöttem… Lassan lecsukódik a szemem, tüdőmben égető fájdalom, küzd egy korty levegőért, de lassan már azt sem érzem… Nem érzek már semmit…

 

CSS Codes

PARTI NAGY

 

Lilia, 19. Két lábbal a föld fölött. Irodalom, színház, zene, képzőművészet, építészet, bármi, ami szemet és lelket gyönyörködtető. Három legeslegkedvesebb írója-költője Kassák, Szilvási és Parti Nagy Lajos.  Angol, német, spanyol, holland, svéd, dán. Régi könyvek, kávé és jó vegetáriánus kaja, sok fekete, hangsúlyos ékszerek.

Menü.

sárgarigó
füttye
dallá olvad
cseresznyefán
messze
szól a hangja

 

 
SINKA
Indulás: 2007-11-16
 
VARRÓ
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre