És hivatalosan is beköszöntött a nyár! Igaz, nekem már tulajdonképpen múlt hét kedden, mert hétfőn voltam utoljára iskolában, aztán szerdán erdei iskolába mentünk, és csak szombaton jöttem haza. Hogy milyen volt? Jó. Felkavaró. Most, hogy négy napot, még ha nem is együtt, de egymás közvetlen közelében töltöttünk, jobban szeretem, mint eddig bármikor, és reménytelenebbnek érzem a dolgot, mint eddig bármikor. Annyira nem kellene már ezen jártatnom az agyamat, de félek, ha abbahagyom, szétpattannak a neuronjaim, olyan magányos leszek a saját agyamban is. Mindegy. Inkább német és francia és svéd zenét hallgatok, top model leszeket nézek, és angol könyveket olvasok, miközben cseresznyét eszem, és kiköpöm a magokat az ablakon. Fuckyeah, summer. Elhatároztam, hogy rengeteg könyvet fogok elolvasni a nyáron, fájdalom, hogy a legtöbbet csak gépen, mert hirtelen nagyon drágák lettek a könyvek, én meg éppen összehúzom a nadrágszíjam, hogy szép folklórral éljek. Tehát a (még bővülő) könyvlistám a nyárra:

• Gabriel García Márquez - Szerelem a kolera idején (már olvasom, és tetszik, határozottan tetszik, mert gyönyörűen van megírva)
• Suzanne Collins - Hunger Games Trilogy (első részét most fejeztem be angolul, zseniális, valami morbid borzongással olvastam végig, és most alig várom, hogy belekezdjek a második részébe is)
• Charlaine Harris - True Blood Series (11 könyv - kell még valamit hozzáfűznöm?)
• Stephen King - Dark Tower Series (7 könyv, Stephen King, angolul, nem is kell ennél jobb)
• J. D. Salinger - The Catcher in the Rye (régi álmom már, hogy elolvassam, de valahogy sosem sikerült beszereznem, most végre letöltöttem - angolul, persze)
• Stig Dagerman - Akik az üvegtengernél énekelnek (ó, brácsak tudnék már annyira svédül, hogy eredeti nyelven olvashassam!)
• Parti Nagy Lajos - Sárbogárdi Jolán: A test angyala
• Parti Nagy Lajos - Mauzóleum
• Vavyan Fable - Habospite

Egyelőre ennyi, ezzel is el leszek egy darabig, úgy érzem. De ha tudtok még valami jó könyvet, amit mostanában olvastatok, vagy olvasni készültök, osszátok meg velem, ugyanis szerény véleményem szerint könyvből sosem elég! Nincs is jobb, mint egy könyvvel a kezedben feküdni a teraszon a napozóágyban. Egyébként két napja ezt csinálom, és már meglehetőst kreol vagyok. Egyetek sok karotint, és szőkítsétek citrommal a hajatok! Annk valahogy rettentően nyárillata van. Csókjaim.

Sneak peek. Szeretem ezt a szókapcsolatot. Mondjátok csak ki, szép brit akcentussal. Mostanában olyan dolgok okoznak nekem örömet, amiről eddig sosem hittem volna - a fűszálak közt megbúvó virág, egy sor egy dalszövegből, gy versből megmaradt szókapcsolatot, egy kék cipő kopogása az utcán. Furcsa lett a világ, és nem tudom, merre tovább, hogy végül ott legyek, ahol lenni akarok. Mikor még azt sem tudom, hol akarok lenni - azon kívül, hogy nála. Vagy talán még ott sem. Le kellene szoktatnom a szívemet arról, hogy őérte zakatoljon, de minél több okot látok arra, hogy végig elszakítsam a köztünk lévő ezüstszálat, én annál szorosabbra fonom. Talán van bennem valami ösztönös, velemszületett dac a világgal szemben, azokkal szembe, akik azt mondják, nem illetek össze, add fel, sosem lesz a tiéd, te ennél jobbat érdemelsz. Jobbat érdemelnék? És ő? Ő vajon megérdemelne engem? A válasz persze nem lenne, de nem nekem kell őt, vagy neki nekem megérdemelnie, hanem a boldogásgot mindkettőnknek. Nem? Egyébként nem tudom, miért ettől a kapcsolattól várom a boldogásot, hiszen nélküle is jól megvagyok, nem olyan csillagszórós-tűzijátékos boldogságban, de élek, és jól érzem magam. Kivéve, amikor hiányzik valaki, akihez hozzábújhatok. Szinte felfoghatatlan az a szeretetéhség, ami néhanapján rámtör. Olyankor szoktam megnézni 3 filmet, aminek a végén sírni lehet, és magamba tömni legalább 2 tábla csokoládét. Segít. Ha egyszer ilyen helyzetbe kerültök -amit egyébként nem kívánok senkinek -, próbáljátok ki.
Más. Megint elkezdtem írni valamit. Vagyis nem. Még régebben, ma pedig elővettem, és folytattam. Tudom, tudom, ne szólaljatok meg, a többit kellene folytatnom. Rávenni magam, és befejeznem. Hiszen a HiS-nek a felén is túl vagyok már, és innentől válna izgalmassá a történet. Majd ráveszem magam, ígérem, de ahogy ávltozik körlüöttem a világ, úgy tűnnek ezek a történetek egyre butábbnak. Viszont itt egy kis ízelítő abból, amit elkezdtem, ezt ugyan még régebben írtam (2 éve? Egy?), de talán élvezhető. Csókjaim.

Kösz az újabb pofont. Kösz, hogy ahányszor újra felcsillantod a reményt, azon nyomban pofára is ejtesz. Még gondolkodási időt sem hagysz. Kösz, hogy most már olyan apró szilánkra törted-zúztad a szívemet, amit már ragasztószalaggal sem tarthatsz össze. Kösz, hogy hagytad, hogy két évet basszak el az életemből, reménykedve a reménytelenben. Kösz, hogy megint felemeltél és leejtettél.

Barátnője van -

Hosszú parafaorrukkal kelet felé fordulnak az elefántok, kinyílik előttük a világ, a nap aranybíboran borong, mustársárga felhők az égen. Fenyőillatú, repedezett szélű, tőzegszín boldogság üvegcserepek örvénylenek körülöttünk, szád vízfelszín-sima, mézmeleg, a tavasz langy - én csak közbekövetkezem. Predesztrinálódunk, kis csillagfény kolibrim, ott fent, a vattacukor-puha felhők felett, a műselyemkék égben eldöntötték, hogy a te jégtüzed melegít-hűt majd egykoron. Csillagketrecbe zárva hűsült a boldogság és  összes velejárója, míg szembe nem jöttél, te, kökényszemű borókaág. Szívedben fehérarany, piciny, cifra kulcsot hoztál, azzal engedted ki őket kalitkájukból, hogy aztán szálljanak, repüljenek, egy puhacsillám csupaszépség lepkeszárnyon, át az érzéstengerek felett, a naplementébe. Öleld meg a napnyugtát, élet, aztán ölelj meg engem is, hogy tudjam, milyen érzés, csókold meg a szempillámat, aztán öltsd fel azt a furcsa, kajla, róka-mosolyodat, kis ravaszom-tavaszom. Elnyúlhatnánk a fűben, de miért tennénk, a világ körülöttünk törökméz, medvecukorban fekszünk, hátan, ragad és mégis jó, mint Coca Cola buborékolunk boldogságunkban. A hangok ömlenek a mandolinból, ontja őket, mint bűvész a kártyalapokat, fehárszárnyú galambként röpül el felettünk a sors, az égre mutatunk, nevetünk, csókod szamócaíz. Legyél tükröm, pajzsom, kardom, védj meg a rózsák töviseitől, cserében instant leszek, tabletta szerelem, a kávé, ami bögrédbe folyik reggelente, a napfény, ami felkel, az éjfél, ami ágyba küld, aztán bársonymelegben együtt szuszogunk majd, mint holmi pisze orrú sündisznók. Fekete az orrom hegye, harapj bele, mint fagyi alján a tölcsérbe, hopp, egy piszokfolt a nyakadon, ott nem hagyhatom, lecsókolom, kapd el a derekam, forgass, mintha bálban lennénk, nevess rám, és a világ visszanevet majd. Az elefántok integetnek ormányukkal, az akasztottak nekünk kukorékolnak, a fiókregények miattunk íródnak, és ha hazánk mondjuk puff és ránk esik, nem számít, míg van kezünkbenaranymíves készítette iránytű. Indiai selyemkendőbe bugyolált csontvázlelkek jönnek szembe, szánjuk őket, a mi lelkünk valahol felettünk lebeg, apró kis szárnyaikkal verdesnek, szívünk cseresznyepiros izzásban ragyog ki mellkasunkban, talpunk alatt kankalin és levendula sarjad, ahogy lépünk. Ők éltek, mi vszont élünk, ontjuk rájunk fényünk.

Kérdezz-felelek

a padon ültünk ketten
váll a vállhoz érintve
felettünk felhőangyalok úsztak
nyárillat volt a világ jégkásaszín
a boldogság selyemnadrágban lebegett mellettünk
kacéran integetett ilyenek is lehetünk

azt kérdezted hogyan ments meg egy életet
furcsa melegen néztél a szemembe
a boldogság mellettünk királylányt 
rajzolt az égre egy vaníliarúddal
azt mondtam szeresd és ments meg
csak szeresd és a lelkiismeret is kevésbé furdal

bólintottál a boldogságot nézve elmerengtél
rózsacsipke ruhákat teregetett a felhőkre
fázós szomorúsággal mosolyogtál magad elé
szerettem volna arcod megcsókolni édes ne félj
de inkább magamat karoltam át
vállad bőrének melege érződött a ruhámon át

azt kérdezted milyen dal szóljon a temetésemen
én pedig nem tudtam válaszolni
minek is hiszen még nem akarok meghalni
mi van ma veled olyan furcsákat kérdezel
a boldogság közben táncot járt a virágáruslánnyal
te pedig átkaroltál csendben hallgattam szíved hogy ver

azt mondtad sosem szeretted a nagy szavakat
válaszoltam én sem sokkal inkább a mosolyodat
ahogy csak te tudod furcsán hátrahúzva ajkaidat
mégis azt mondtad talán én leszek az
olyan leszek mint a kávépor – instant
tabletta szerelem szerelem tabletta

akkor kapsz be és köpsz ki mikor csak
kedved tartja de azért írsz néha majd
vagy megcsörgetsz éjjelente
csak hogy ne érezzem magam elfeledve
aztán az éjjeli lámpát felkattintva
cseveghetünk órák hosszat

azt kérdezted most már megcsókolhatsz-e
meglepődtél mikor azt feleltem nem
megbántottan néztél de még vállamon karod
azt mondtad nézzek rád és mondjam tényleg nem akarom
nem tudtam – így csak ültünk tovább csendben a padon
a boldogság gyászindulót játszott daloltak hozzá arkangyalok