It's like I'm walking through this kingdom of time2013.02.04. 20:06, Lilia
Matisyahu - Crossroads (acoustic)

Írtam az előbb egy szép hosszú bejegyzést az életem jelenlegi állásáról, aztán persze nem mentette el, egyszerűen imádlak ilyenkor, G-portal. A lényeg tulajdonképpen az volt, hogy rengeteg a dolgom, ki sem látszom belőle, de most mégis úgy érzem hogy nagyjából egyenesben van az életem, szeretek és szeretnek; már csak azt kellene kitalálnom, hova menjek egyetemre, a néderlandisztika és skandinavisztika között vívódom, egy kis dramaturgiával. Ti mit gondoltok?
A másik kérdés pedig, amit ennél sokkal kacifántosabban megfogalmazva tettem ám fel, de mostanra már teljesen kifogytam a türelemből, az volt, hogy mit látnátok legszívesebben tőlem? Mert mindig elszégyellem magam, ahányszor feljövök, és látom, hogy még mindig naponta feljár ide 20 ember a semmiért, és annyira de annyira szeretnék rendszeresen frissíteni... Úgyhogy úgy döntöttem, ha engedi az időm, ha nem (az utóbbit még nem gondoltam át teljesen, hogyan fogom megoldani, de bízzatok bennem), akkor is frissíteni fogok. Nem ígérek semmi szépirodalmibbat egyelőre néhány gyors elmefuttatásnál - boldogan nem lehet jól írni, ki kíváncsi arra, mennyire jól érezem magam?! De szeretnék sok-sok fordítással jönni, és a verses posztokat sem szeretném megszüntetni. Kérdés: mivel töméntelen mennyiségű esszét kell írnom msotanában, főleg műelemzéseket és hasonlókat, arra gondoltam, ne heverjenek parlaogn, feltehetném őket a blogra. Érdekel ez bárkit is közületek, vagy én vagyok az egyetlen, aki élvezi, ha ilyesmit olvashat? Nyilatkozzatok! :)
Maradok a tiétek, igyekszem gyakrabban megnyilvánulni, addig pedig olvassátok ezt; és értsetek egyet velem abban, hogy annak, aki ilyeneket tud rólam írni, minden kétséget kizáróan mellettem a helye:
Mindenfajta szerelem
az abszolút vagy
nem haragszom magamra
ha én neked nem
2012
Izzó homály
ha majd párnára hajlik fejünk
érzékeink hirtelenül megszületnek
viszonyításunk elveszik
vajon így nevezik?
2012
|