Sokszor szóltam már imádatomról Kassák iránt, éppen ezért elég érzékenyen érintett, mikor a minap azt hallottam a rádióban, hogy a helyen, ahol sokáig élt, nem hajlandóak neki emlékszobát állítani. Maguk a lakók szavazták le az ötleted, azon a mindössze félig-művelt helyen Kassák Lajos még mindig úgy él a köztudatban, mint egy lehetetlenségeket írogató, vad kommunista, akit gyűlölni kell. Először is, Kassák nem kommunista volt, hanem szociáldemokrata, és a kettő között azért igenis van különbség. Wass Albert pedig radikálisan jobboldali volt, manapság mégis dicsőítjük. Szerintem nem az a lényeg, melyik oldalra álltál, hanem hogy mennyire vagy radikális, ugyanis mindig a szélsőségek okozzák a legtöbb problémát. És nem lehet egy írót, egy alkotót nézetei alapján mellőzni. Én mindig is hadilábon álltam a jobboldallal, pláne a nagyon jobbos jobbosokkal, de igenis van olyan Wass Albert vers, amit jónak tartok, és szeretek. Miért lenne ez Kassákkal másképp? A másik pedig - Kassák szinte maga volt az egyszemélyes magyar avantgárd, továbbá ő a két magyar festő közül az egyik, akinek önálló, állandó kiállítása volt Párizsban. Mégis, a tananyag szinte csak megemlíti, és a legtöbb ember is csak annyit tud róla (ha tudja egyáltalán), hogy a ló meghal, a amdarak pedig bizony kirepülnek.  Úgyhogy arra gondoltam, megosztom veletek ezt a versét, én nagyon szeretem, valahogy mégsincs fent a neten. Ezt a hiányt pedig sürgősen pótolni kell, úgyhogy olvassátok szeretettel. 
 

Kassák Lajos: Egy ember

Kezeim
teli ráncokkal
sebekkel.

Kezeim amiket megátkoztak
hiába mutatják gyötrelmüket.

Ó pendülő kékség
kristályszilánkok mozgása.

Most lemeztelenít a fény
didergek.

Ha szólnál hozzám kedvesem
ha megtalálhatnám barátaim.

Nyitott szemekkel
becsukott szájjal élek.

Lehet
annak a kutyának véltek
aki őrzi a házat
de nem akar egész éjjel ugatni.