Csillagszín boldogság cseppen orrhegyedre, ujjbegyemmel törlöm le, ne árválkodjon ott. Beleharapsz, játékosan, megteheted, kihúztam már a kardfogú tigriséhez hasonló méretű méregfogadat, most már csak méz csöpög belőle, szakadatlan.  Abból sütsz nekem tortát, nap mint nap, törődésmázzal vonod be, mosolytöredékekkel hinted meg tetejét. Esténként az ígéreteidre hajtom fejem, te pedig a sóhajaimba fűzöd ujjaidat, az élményeinken nyújtózkodunk, ameddig a lábunk ér. Kávé helyett nektárt és ambróziát fogyasztunk, hopp, mégis leharaptál az orromból egy kis darabot, sebaj, a szívem összes vérere megfordult már a szádban, ugye. A kezedben a közös reggeleinket tartod, a msáikban az éjszakákat dugdosod a hátad mögött, és élvezed a titkod. Úgy élünk egymás mellett, mint telünk és a három kötött pulóver - elszakíthatatlanul.