Kérdezz-felelek

a padon ültünk ketten
váll a vállhoz érintve
felettünk felhőangyalok úsztak
nyárillat volt a világ jégkásaszín
a boldogság selyemnadrágban lebegett mellettünk
kacéran integetett ilyenek is lehetünk

azt kérdezted hogyan ments meg egy életet
furcsa melegen néztél a szemembe
a boldogság mellettünk királylányt 
rajzolt az égre egy vaníliarúddal
azt mondtam szeresd és ments meg
csak szeresd és a lelkiismeret is kevésbé furdal

bólintottál a boldogságot nézve elmerengtél
rózsacsipke ruhákat teregetett a felhőkre
fázós szomorúsággal mosolyogtál magad elé
szerettem volna arcod megcsókolni édes ne félj
de inkább magamat karoltam át
vállad bőrének melege érződött a ruhámon át

azt kérdezted milyen dal szóljon a temetésemen
én pedig nem tudtam válaszolni
minek is hiszen még nem akarok meghalni
mi van ma veled olyan furcsákat kérdezel
a boldogság közben táncot járt a virágáruslánnyal
te pedig átkaroltál csendben hallgattam szíved hogy ver

azt mondtad sosem szeretted a nagy szavakat
válaszoltam én sem sokkal inkább a mosolyodat
ahogy csak te tudod furcsán hátrahúzva ajkaidat
mégis azt mondtad talán én leszek az
olyan leszek mint a kávépor – instant
tabletta szerelem szerelem tabletta

akkor kapsz be és köpsz ki mikor csak
kedved tartja de azért írsz néha majd
vagy megcsörgetsz éjjelente
csak hogy ne érezzem magam elfeledve
aztán az éjjeli lámpát felkattintva
cseveghetünk órák hosszat

azt kérdezted most már megcsókolhatsz-e
meglepődtél mikor azt feleltem nem
megbántottan néztél de még vállamon karod
azt mondtad nézzek rád és mondjam tényleg nem akarom
nem tudtam – így csak ültünk tovább csendben a padon
a boldogság gyászindulót játszott daloltak hozzá arkangyalok