Aki az hitte, hogy a TH-mániámnak vége (köztük én is), az igencsak nagyot tévedett. Mindig vannak olyan hónapok, mikor egy szót sem hallok felőlük, és nem is érdekel, aztán az mp3-amon belefutok egy számukba, és hazafelé 40 percig azt hallgatom megállás nélkül, és egyszerűen nem tudok tőle elszakadni. Ilyenkor jön az, hogy hirtelen visszatért nagy imádatomban elkezdek mindenféle pocsékul megírt fanfictiont olvasni, és annyira felidegesítem magam rajtuk, hogy muszáj tovább írnom a sajátomat. (Nem mintha az annyival jobb lenne, de azért... értitek.) Ez vezetett ahhoz, hogy hoztam nektek egy fanfcition részt! Bizony! Bár megint nagyon szenvedős, de á, én is szenvedek, és nem tudok mit kezdeni magammal.
Itt volt a hétvége és mit csináltam? Letöltöttem vagy 6 flash játékot, mint a Romance of Rome, meg az Eye of Design, azzal szórakoztam, rajzoltam egy portrét Chuck Bassről, egyébként meg régi Odaát epizódokat néztem. Nem unalmas és szánalmas? Ó, dehogynem.