Män som hatar kvinnor (2009) – A tetovált lány

avagy az újságíró, a hacker és a nácik

Talán elhiszitek nekem, hogy mostanában a svéd írók és filmrendezők munkái közül kerülnek ki kedvenceim. Előbb filmen, majd könyvben megszeretve a Lat den rätte komma in-t, büszkém állíthatom, hogy a svéd thrillerek szerelmese lettem.

Így olvastam először a Millenium-trilógiáról, Stieg Larsson remekművéről, és mivel a filmet könnyebb volt megszereznem, mint a könyveket (bár azóta azok is a meghajtómon lapulnak, olvasásra várva), egy esős, szürke estén apámmal leültünk a TV elé, és menten olyaannyira elvarázsolódtunk a filmtől, hogy alig váltottunk egy-két szót nézése közben.

A film a kies Svédország még kiesebb tájain játszódik, főszereplője, a különc, tetovált hátú hacker-rocker lány, Lisbeth Salander (Noomi Rapace). A lány elég magának való, pénzét hackeléssel szerzi, az állam pedig gyámot utal ki neki, akivel hamar meggyűlik a baja. A történet másik szálán Mikael Blomkvist , bukott újságírót ismerhetjük meg, akit egy gazdag, idősödő úr megbíz negyven évvel ezelőtt eltűnt unokája, Harriet Vanger ügyében való nyomozással.  Az úr szerint 40 évvel ezelőtt gyilkosság történt, az elkövetőt pedig kétségkívül a gazdag Vanger-klán tagjai között kell keresni. Így kerül össze Lisbeth és Mikael, akik a tragédia színhelyére utaznak, hogy felderítsék a gyilkosságot, és a már régen kihűlt nyomokat követve sötét családi dráma bontakozik ki előttük.

A film engem már az első pillanatokban elvarázsolt, talán a maga hamisítatlan svédségével, és a zseniális bonyolulttá szőtt szálakkal (bár ezért az írót illeti a köszönet). A film izgalmas, az események pörögnek, mégsem éreztem közben, hogy magába szippantana a túl sok információval. Nem, pompásan el lett találva a sebesség, amivel fellibbentik előttünk a fátylat a rejtélyről. A megoldás a végén pedig tényleg váratlanul ér minket, és tövig rágva összes körmünket izgulhatunk főhőseinkért.

Tehát, mindent összevetve, A tetovált lány, számos véleménnyel ellentétben, igenis egy jó film. Persze, nem túl vidám, de régóta nem láttam olyan krimit, ami ennyire le tudott volna kötni, persze ehhez hozzájárul az is, hogy svédül néztem, így még jobban átjött a film hangulata. Egy 9/10-et szavaznék meg neki, azt az egy pontot pedig a később belecsempészett, csöppnyi hollywood-jellegért vontam le. Aki szereti a gondolkodós, nyomozgatós, sötét, sejtelmes filmeket, az mindenképpen nézze meg. A másik két részével együtt, mert azok is elismerésreméltóak. Köszöntem.